Căutare

A magyarságnak határozottan vissza kell utasítania az ellene irányuló lejáratási szándékot, önérzeteskedett Markó Béla szövetségi elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) Marosvásárhelyen tartott soros ülésén. Az RMDSZ elnöke beszédében többször is úgy nyilatkozott, mintha ő maga és pártja ellenzékben lenne, és nem annak a román kormánykoalíciónak a tagja, amely az 1990 óta egymást váltogató kormányokhoz és kormánykoalíciókhoz hasonlóan folyamatosan üldözi az erdélyi magyarságot.
      Markó szerint az elmúlt 17 évben az erdélyi magyarság és az RMDSZ felmutatta a román–magyar együttélés, a párbeszéd pozitív példáját, a kérdés csupán az, hogy maga Románia is komolyan gondolja-e a magyarokkal való együttműködést, vagy épp az ezzel szemben álló elv érvényesül, miszerint „a mór megtette kötelességét, a mór mehet”.
      Az SZKT-n elhangzott elnöki beszéd hosszú idő óta az első józan elismerése annak, hogy a romániai magyar érdekek feladását a román hatalom csak a NATO- és az EU-csatlakozást megelőző időszakban honorálta, most pedig szabadulni próbál eddigi magyar szolgáitól. Az elnök egyebek között azt is elmondta, hogy a romániai társadalomnak nagy szüksége volt az erdélyi magyarság szolidaritására és támogatására, mindahányszor nagy feladatok előtt állt az ország, legyen szó európai uniós vagy NATO-csatlakozásról. Szükség volt az RMDSZ-re 2004-ben is, amikor a szövetség újból részt vállalt az ország kormányzásában. 1989 decemberének felszabadult örömét, a szolidaritás érzését azonban 1990 márciusa követte, és kiderült, a magyar közösség legalapvetőbb jogait sem hajlandók megadni. Most is, két évvel a kormányalakítás után, a partnerek szintén „könnyen elfelejtik” azt, hogy az RMDSZ hozzájárulása, szolidaritása nélkül ma nem kormányozhatna az egyébként már kisebbségbe szorult koalíció. Markó szerint az RMDSZ mindig is tisztességgel vállalta az országos kérdések megoldásának feladatát, és döntő szerepe volt az ország európai felzárkózásában, ezzel szemben ma „arra ébredünk”, hogy mindezt „elfelejtve” hazaárulással, kémkedéssel vádolnak meg szövetségi tisztségviselőket, és az ötvenes évek koncepciós pereit idéző eszközökkel próbálják lejáratni, kiszorítani nemcsak a magyar politikusokat, hanem az RMDSZ és a magyarság egészét.
      A szövetségi elnök élesen bírálta a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter ellen indított rágalomhadjáratot, leszögezve: a közösségnek határozottan vissza kell utasítania az ellene irányuló lejáratási szándékot. Hangoztatta emellett: a román politikai társadalomnak is el kell döntenie, hogy komolyan gondolja-e a magyarsággal való együttműködést, a jelenlegi helyzet ugyanis egyre inkább „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” elv érvényesülését jelzi a magyar közösségnek.
      Több felszólaló is a román titkosszolgálatok összefogásának tulajdonította az RMDSZ ellen indított állítólagos hadjáratot. Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei elnöke szerint a titkosszolgálatok a zavarosban halásznak, az igazságszolgáltatás pedig a mindenkori hatalomnak próbál megfelelni. Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti megfigyelő a szlovákiai „Fico-mo-dell” romániai megvalósításának a veszélyét idézte fel. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint a legutóbbi lejáratási kampánynak a célja az erdélyi magyarság kiszorítása a politikai életből. Nem csupán a „kémügyben” mindenféle bizonyíték és büntetőeljárás nélkül, a sajtó révén hírbe hozott Nagy Zsolt miniszter ügyére utalt, hanem például arra is, hogy a Securitate Irattárát Vizsgáló (átvilágító) Bizottság (CNSAS) nemrég többször is összemosta az egykori megfigyelteket és besúgókat, előszeretettel rángatva elő RMDSZ-es politikusokat. A titkosszolgálatok „vastagon beavatkoznak” – állította a szenátor –, ezzel akarják előre befolyásolni az igazságszolgáltatást.
      Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság alelnöke kijelentette: bizonyos szervezetten kidolgozott forgatókönyvekre a parlamenti testületeknek nincs rálátásuk, ezeket a terveket általában „hátsó műhelyekben” alkotják meg. Szerinte azért juthattak idáig a dolgok, mert a romániai magyarság a megosztottság látszatát nyújtotta.
      A román érdekekhez immár több mint tíz éve hűséges magyar koalíciós partner vezetőitől szokatlan hangvételű bíráló beszédek ellenére az SZKT-n fel sem merült a kormányból való kilépés szüksége. Az RMDSZ elnöke most, a huszonnegyedik órában sem akarta vállalni annak ódiumát, hogy kilépésével kormányválságot és azonnali előrehozott választásokat idézzen elő. Annak ellenére sem merült fel ez a lehetőség, hogy Markó Béla elismerte, kevés az esély a kisebbségi törvény elfogadására. Az igazi autonómiaformákról, az önálló magyar egyetemről szó sem esett. Ehelyett az RMDSZ-elnök eredményeiket sorolta: az RMDSZ az eddigieknél lényegesen jelentősebb támogatást szerzett a magyarlakta régiók infrastrukturális felzárkóztatására, az út-, víz-, gázhálózat bővítésére, valamint a magyar intézmények fejlesztésére. Szintén az eredmények között emlegette a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet létrehozását, és a Szövetség a Székelyföldért önkormányzati társulás megszületését. Mint mondta, ez a szövetség új távlatokat nyit a közigazgatásilag szétdarabolt székelyföldi régiók közös fellépésére. Markó szerint a társulás nem a szándékok kinyilatkoztatásáról, hanem a munkáról, a cselekvésről szól.
      A hétvégi SZKT-n egyezség született arról, hogy március első napjaiban Aradon tartják meg az RMDSZ kongresszusát.
      A román lapokban új forgatókönyvek is megjelentek a jövő évi kormányválságot követő változásokra. Ezek szerint új koalíció jönne létre a következőkből: Szociáldemokrata Párt (PSD), Demokrata Párt (PD), a Nemzeti Liberális Pártból kivált Stolojan-szárny és nyilván az RMDSZ.
      Markóék bármilyen szövetséget vállalnának, csak hatalmon maradjanak.